Mégis mozog a Föld - meg én is....

• Blog oldal
• Archívum
• 

Dögrovás

Igen, tudom. Nevetséges, de ez van. :( Épp' hogy csak elkezdtem a rendszeres mozgást, kényszerpihenőre kényszerültem. Az ok igen prózai, nem is betegség, de ezúttal (helyesebben szólva most IS) sikerült hazavágnia annyira, hogy arra sincsen erőm, hogy lehajoljak és bekössem a cipőfűzőm, nemhogy arra, hogy aerobikozzak vagy fussak...

Azért délutánra igyekszem annyira összekaparni magamat, hogy a comberősítő-izmosító-csodaszerkezettel (ami különben irtó randán néz ki és ormótan is, ami miatt az én Uram rettentően utálja, mióta beállítottam vele, mint potenciális csodafegyverrel....., ezért melegen ajánlom neki, hogy legalább hatásos legyen!!!!!!!) kicsit azért sanyargassam magamat.

Izomlááááz

Igen, beköszöntött. Nem reggelre, ahogy vártam, már estére. :P Talán ennek is köszönhető, vagy csak a lelkesedésem volt tegnap túláradó (?), de azt álmodtam, hogy bringaversenyen indultam, ráadásul nem is sima tingli-tanglin, hanem hegyi kerékpároson! :O

Ma pihenőnapot tartok - persze nem az "éjszakai bringás versenyem" miatt :P -, de azért kiadós kutyasétáltatásokkal tűzdelve. :)

Az első...

... bejegyzés és az első edzéssel töltött napom. (Direkt választottam éppen a mai napot, mert a január elseje túl elcsépelt és különben is a betarthatatlan fogalmak napja, a hétfők sablonosak....Egy teljesen átlagos, szürke hétköznapon szerettem volna a lovak közé csapni, a legnagyobb titokban, hogy lássam, mire jutok én és a rég elvesztett akaraterőm.... :P) Hosszú, hosszú idő óta. 6-7 éves koromtól versenyszerűen sportoltam, de ez az időszak egy elég komoly sérülésnek "köszönhetően" érettségiző koromban véget ért, és azóta édes volt a pihenés.... Túl édes. :P Időnként fel-fellángoltam, és vettem egy úszóbérletet vagy eljártam aerobikozni, de  a lelkesedés általában nem tartott sokáig... Igen, bevallom, nekem társaságra van szükségem mindenhez, és ha nincs társaság, a lelkesedést is fújhatom. Igen, azt is tudom, hogy ez nem helyes... Mint ahogy az sem, hogy szédülök és levegő után kapkodok, ha felrohanok a harmadikra a lépcsőn, vagy izomlázam lesz egy nehezebb bevásárlószatyor néhány méteren át történő cipelésétől.... Nem, ez nem én vagyok. Mint ahogy az a lány sem én vagyok, akit újabban csak "nagyseggűkém"-ként emlegetnek a szerettei.... Így aztán most eldöntöttem, hogy a változás útjára lépek. Persze amíg valamelyest formába nem lendülök, addig csak itthon, jótékony magányomban... :P Előszedtem hát a lassan 2 éve beszerzett aerobik dvd-imet, és beraktam az elsőt, ami 20 perces blokkokkal és alakformálással kecsegtet. Nos, mindkettő szimpatikus: az első azért, mert valszeg túl fogom tudni élni, a másodikat meg ugye magyaráznom sem kell. ;)

Miután lenyomtam a 20 percet (a combformálósat), csak annyit mondhatok: küzdenem kellett  túlélésért, nem is kicsit. De megizzadtam és érzem, hogy még léteznek a combomban izmok. Ez azért megnyugtató. Holnapra tuti izomlázzal bosszulják meg, hogy megszivattam őket, de ez van, valamit valamiért. :)